Egy nem tipikus történet a rendszerváltás idejéről

1989 a változatosság és színesség tekintetében felülmúlhatatlan időszak volt Magyarországon. Sokak emlékében egy rossz időszak kezdete, mert rengeteg munkahely és vállalkozás szűnt meg, és sokan megismerték a létbizonytalanságot. Sokak emlékében viszont a kitörés boldog pillanataiként él ez az időszak.

Számunkra egy életre szóló tapasztalat éve volt.

A külkereskedelmi vállalatok fénykora leáldozóban volt már, de még más nem lévén, tartotta utolsó bástyáit a magyarországi gazdasági életben. Egy régi ügyfél ismeretségi köréből keresett meg minket egy osztrák üzletember, hogy alapítsunk Kft-t és forgalmazzuk az ő cégének termékeit.

Már az alapítás is kalandosra sikeredett.

1988 decemberében gyanútlanul felkerestük az ügyvédünket. A gazdasági társaságokról szóló törvény még nem is lépett hatályba. Póker arccal ránk nézett, és elvállalta a megbízást. Eltelt vagy 3 hét, és nem jelentkezett. Türelmetlenek voltunk már, főleg az osztrák partner nem értette, hogy mi tart egy ilyen egyszerű ügylet ilyen sokáig.

Végül elkészült a szerződés, január 6-án boldogan aláírtuk. A törvény akkor éppen 6 napos volt. Külön küzdelem volt, hogy egy közjegyző végre csináljon egy aláírási címpéldányt. Többnél jártunk, elhajtottak, míg végül egy vállalkozó szellemű elkészítette azt az 5 sort. Gondoltuk mi, hogy hurrá, kész vagyunk. Pedig még csak ez volt a demó verzió a megpróbáltatások sorában…

Kellett nyitni egy bankszámlát, hogy a törzstőkét elhelyezzük.

Abban az időben a Kft alapító tőkéjét a cégbírósági beadás előtt be kellett fizetni. Semmi gond, elmentünk a Kereskedelmi és Hitelbankba – azóta már megszűnt, nyomát is sóval szórták fel. Néztek ránk döbbent szemekkel az ügyfélszolgálati pultok mögött ülő hölgyek, ők még ilyen problémával nem találkoztak. Aki élt ebben az időszakban, az megérti, hogy az első reakció az elutasítás volt.

Azért mi kitartóak voltunk, erősködtünk. Jöjjön az osztályvezető – szerintem az ő fejében az fordult meg, hogy “ezeknek elgurult a gyógyszerük”. Aztán jött a főosztályvezető. Végül a bankigazgató. Ideges kapkodás, telefonálás, “majd jöjjünk vissza holnap” módszerekkel az időhúzás.

A vezetőség nem tudta, hogy a mentőt vagy zárt osztályi rohamkocsit hívjon-e…

Végül több nap küzdelem után be tudtuk fizetni a forint tőkét, de a devizát nem. Menjünk el az MNB-be, mert devizát csak ők kezelnek. Elmentünk. Azt hiszem, ha a „Három kívánság” című tévéműsorban a Holdraszállást kértük volna, nem okoztunk volna akkora feltűnést, mint ezzel az igényünkkel az MNB-ben. Szó szerint a pincétől a padlásig elküldtek.

Már pontosan nem emlékszem, de legalább egy hétig eltartott, mire a törzstőkét befizettük – készpénzben, mert az utalás még az MNB-ben is kiverte a biztosítékot. Az osztrák egy kitartó ember volt, mert nem gondolta meg magát. Talán a mi tehetetlenségünknek tudta be a nehézséget, ő nem volt felkészülve arra, hogy Magyarországon egy hatnapos vadonatúj törvény végrehajtása akadozni fog. De megtörtént a csoda, befizettük a tőkét, és végre a banki igazolások boldog birtokosaként bementünk a Cégbíróságra. Megtörtént a beadás.
Azt gondoltuk, hogy hurrá, akkor most lehet végre az üzlettel foglalkozni.

Ebben az időben az import egy rémálom volt: import engedély a minisztériumban… és nem sorolom. Külker gyakorlatunk lévén tudtuk, hogy mit és hol kell intézni. Ez már ismert terep volt.

Nehéz volt találni egy könyvelőt. Hisz abban az időben még nem nagyon voltak könyvelő irodák. Ugyan én magam már ebben az időben is a könyvelésben dolgoztam, de az más világ volt. Hosszas keresgélés után találtunk egy könyvelőt, aki nélkül nem tudtunk volna boldogulni. A számlázásban, nyilvántartás kialakításában segített. A víz felszínén tartott minket.

A termékek, amiket forgalmazni akartunk, nagy hatékonyságú tisztító és fertőtlenítő szerek voltak erős koncentrációban. Elsősorban irodai, ipari és vendéglátós vállalkozásokra fejlesztették ki. A cég jó eladási stratégiát tanított meg, elég hatékonyan is lehetett megkezdeni az értékesítést. Szinte gond nélkül jutottunk be az ötcsillagos szállodákba, éttermekbe. Sok rendelés gyűlt össze. Könnyű volt még az értékesítés, mert nem szabadult rá az életünkre a direkt marketing idegölő rendszere, és az MLM jellegű forgalmazás. Tehát szóba álltak velünk, és mivel hiánypótló volt a termék, beindultunk. Szép megrendelések gyűltek, kezdtünk szállítani, egész jó remények voltak.

Mondanom sem kell, hogy villámcsapásként ért minket, hogy az osztrák tulajdonos összehívott egy közgyűlést, ahol elég agresszív módon értésünkre adta, hogy szálljunk ki az üzletből. 9 hónap küzdelem, a cég építése, indítása… és vége.

Futottunk az ügyvédhez.

Vakarta a fejét, és közölte velünk, hogy sajnos nem képviselhet minket az ügyvédi törvény szerinti összeférhetetlenség miatt. Elsőre nem is értettük, de azóta már megtanultuk a leckét. Ő mindkettőnk ügyvédje volt az alapításkor, tehát egyikünket a másik ellenében nem képviselheti. Hát ez volt az első tanulság, amit levontunk. Meg kell válogatni, hogy mikor milyen ügyletben milyen ügyvédet kérünk fel, mert jobb, ha az „adu ász” ügyvéd nem lesz később “összeférhetetlenség miatt” számunkra elérhetetlen…

Az ügyvéd tényleg régi ismeretség volt, ezért hátulról súgott ugyan, de a harcban egyedül maradtunk. A közgyűlést összehívta az osztrák tulajdonos, ahol az egyik napirendi pont az új ügyvezető megválasztása volt, és az üzletrészünk eladása.

Hát jó, ha harc, hát legyen harc.

Az új ügyvezető tudott németül, de a jogász nem. Hoztak egy tolmácsot, hogy az fordítson a tulajdonosnak. Férjem jól tud németül, ezért úgy döntött, hogy a közgyűlésen végig németül beszél. Elég vicces volt, hogy neki kellett tolmácsolni németről magyarra. Többször kérték, hogy beszéljen magyarul, de nem tette meg. Fárasztó taktika volt a jogásznak, rendesen megnehezítette a tárgyalást. Az új ügyvezetőt megválasztották, de az üzletrész megvételére nem került sor fél áron, ahogy eredetileg az osztrák szerette volna.

A következő közgyűlésre hoztunk egy vevőt az üzletrészünkre. Ez az apám volt. Ő hivatalosan (németül ismét, mert ő is jól beszélt németül) felajánlott az üzletrészért dupla árat. Kérte, hogy a tulajdonosok mondjanak le az elővételi jogukról az ő javára. Ha egy füstbombát dobtunk volna az asztalra, az nem keltett volna ekkora meglepetést. Az osztrákot a guta ütögette, de nem akart elesni attól, hogy egymaga szerezze meg a tulajdonrészt.

Végül fizetett.

Ezzel kivásároltak minket nyereséggel a cégből, és mégis úgy éreztük, hogy vesztettünk. Hisz beindult, és volt fantázia a dologban. Rengeteg kínlódás és fejtörés, kapcsolat és munka veszett kárba. Nem volt jó szájízünk.

De ennyi év távlatából hihetetlen hálás vagyok ezért az egész ügyért, mert nagyon sok tanulságot vontunk le a történtekből. Ma nem tekinthetnénk vissza a Norex 20 éves múltjára enélkül a tapasztalat nélkül.

Mik is ezek:

Közben rájöttünk, hogy a piacon szinte nincs könyvelési vállalkozás, hisz nekünk is nehéz volt találni erre embert. Mivel korábban is ezen a területen dolgoztam, azonnal jött az ötlet. Igen, ezt kell csinálni!
Hogy fontos egy indításnál az üzleti terv elkészítése, egy koncepció kialakítása
Fontos megalkotni egy stratégiát a marketingre, az üzleti filozófiára, a működésre
Komolyan kell venni minden vállalkozást, még ha kicsi is
Elengedhetetlenül fontos egy jó ügyvéd, és könyörgöm, figyeljen mindenki oda, hogy az összeférhetetlenség ne sodorja távol az ügyvédet tőlünk
A vitáknál a harag nem jó tanácsadó, a kompromisszum készség viszont annál sokkal fontosabb
Ha nincs elég tőkéd, és kisvállalkozásban gondolkozol, kezd kicsiben, de ne vegyél be társakat
Ne sajnáld a pénzt és a befektetést arra, hogy minőségi munkát végezz, a gagyi cég, gagyi munkát csinál és a környezete is gagyi marad. Nem az első évben kell meggazdagodni.

Két emberi csattanója is van a történetnek. A kivásárlásunk után két évvel összefutunk a Cégbíróságon az osztrák ügyvédjével, aki első mondatában bocsánatot kért tőlünk a történtekért. Csodálkoztunk, hisz megértettük, neki akkor ez volt a megbízása.

A másik még furcsább. Talán úgy az eset után hat évvel kaptunk egy meghívást az ügyvédünktől, hogy a székház avatóján vegyünk részt. Elmentünk. Sok embernek mutatott be minket, és akkor mesélte el az ő részét a történetből:

„Ők azok, akik felkerestek 1988 decemberében egy cégalapítással. Pedig elhatároztam, hogy válóperes és sima PTK-s ügyvéd maradok. De ők jöttek, én lesápadtam, majd három hét küzdelem után elkészült a társasági szerződés. Nehéz munka volt, de elkészült. Ez lett később az alapja az összes cégalapításnak, amit az ügyvédi iroda ezután végzett. Majd fél év után összevesztek a társukkal, és olyan jól jöttünk ki belőle, hogy a kiválás taktikáját azóta tanítom az ügyvédeknek.”

Hát így lettünk mi állatorvosi lovak az ügyvédi szakmában.