A számviteli törvény változásának célja elsősorban az, hogy a hazai szabályokat közelítsék a nemzetközi gyakorlathoz. Ez a tendencia gyakorlatilag 1991 óta megfigyelhető.
Most elsősorban az osztalékról essen szó. Egy vállalkozás életében egy igen fontos döntés, az eredmény kifizetése osztalékként. A 2016-ban induló üzleti évről készített mérlegben kell először alkalmazni az új szabályt.

Eddig az osztalék felvételének elsődleges alapja az adott év adózott eredménye volt. Ennek alapján döntött a közgyűlés vagy az alapító egy személyben, hogy mennyi osztalékot szeretne felvenni. Ha nem volt elég az adózott eredmény, rögtön kiegészítették az összeget az eredménytartalékkal. Mi is ez? A korábbi években felhalmozódott eredmény, meg néha a veszteség. A múlt öröksége a mérlegben.

Ez a rendszer változott meg, és a 2016 évi mérlegben már nem kell előre elhatározni az osztalékot. Ha a zárás után majd a 2017-es mérlegben mégis lesz osztalék, akkor a felvételkor kell könyvelni, nem előbb. Ha csak ennyi lenne a változás, ez nem olyan nagy dolog. De az igazi eltérés a felvehető osztalék összegének kiszámításában van.

Most szinte csak szabad eredménytartalék lehet a fedezete az osztaléknak. Lekötött tartalékok, tőketartalék és minden egyéb elem kívül esik a lehetőségen.

Talán a változást az óvatosság generálta, nem tudom. Azokat a cégeket nem igazán érinti, akik jó bőven tartalékoltak éveken át és szinte csak a jegyzett tőkét és az eredménytartalékot találjuk meg a mérlegükben, és az osztalék felvételkor nem akarják szinte lenullázni cégüket.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .